1.
�t �vvel ezel�tt…
Mazeka oldalra vetette mag�t, ahogy a savas penge �tszelte a leveg�t ott, ahol az im�nt �llt. Hallotta a t�bb sz�z �ves szikla sz�tm�ll�s�nak haragos sziszeg�s�t, mik�nt �ts�rolt rajta a kard. Ha egy l�p�ssel lassabb lett volna, a p�nc�lja sisteregne most.
F�ldet �rve bukfencezett egyet, �s t�rj�vel k�szenl�tben sz�kkent �jb�l talpra. Vultraz megp�rd�tette feje f�l�tt a peng�j�t, �s k�zben mosolygott.
- Tudtad, hogy ez lesz a v�ge, nemde b�r? – mondta a karmazsin p�nc�lt visel� mator�n. – Csak a kett�nk, maszkt�l maszkba.
- Ez m�r nem az egyik epikus reg�d – felelt Mazeka. – Tolvaj vagy �s gyilkos, Vultraz. Meg�lt�l egy teljes mator�n falut, akik pedig semmit sem tettek ellened.
- Csakhogy volt n�luk valami, ami kellett nekem: egy teljesen �p l�va�kk�, igazi ritkas�g a Tren Krom f�lszigeten. – v�laszolt Vultraz. – Nem akart�k �tadni… azt hitt�k, lecsillap�tja nekik a vulk�nt vagy valami ilyesmi… nem kellett m�s, csak egy p�r j�l elhelyezett robban�s meg tengernyi l�va, �s r�j�ttek, mekkor�t is t�vedtek.
Mazeka nekirontott. Vultraz oldalra l�pett, �s peng�je lapj�val tal�lta el ellenfel�t, bele�getve annak p�nc�lj�ba a fegyver k�rvonal�t. Mazeka a sziklaperem sz�l�re botladozott, de m�g id�ben megtorpant. A teljes hegyoldalt f�r�szkrist�lyok fedt�k, melyek el�g �lesek voltak, hogy a p�nc�lzatot �s sz�veteket is sz�tszaggass�k.
- H�nyszor kell m�g �tvenn�nk ezt? – mondta Vultraz. – Mikor j�ssz r�, hogy nem vagy Toa… csak valami eszel�s falusi, aki azt k�pzeli, az a dolga, hogy rosszfi�kkal hadakozva tegye kock�ra a b�r�t? Menj haza, Mazeka. T�rj vissza a kis �letedhez, miel�tt m�g v�get vetek neki.
Mazeka felt�p�szkodott, h�ttal a szakad�knak. Vultraznak igaza volt: � csak egy mator�n, maszk- �s elemi er�k n�lk�l. Ugyanakkor persze Vultraz is az, �mde r�gi ellenfele a hazudoz�s, csal�s �s gyilkol�s ter�n t�bb�ves tapasztalattal b�rt. Mind�ssze p�r �vvel ezel�tt Mazeka m�g csak egy tud�s volt, aki pr�b�lta megfejteni az univerzum rejt�lyeit. De egy nap Vultraz v�gzett az oktat�j�val, �s �rt�kes t�bl�kat lopott el, rajtuk �vekig tart� kutat�s eredm�nyeivel. Az�ta sokszor meg�tk�z�tt m�r vele, de a t�bl�kat sosem tal�lta meg.
- Tedd le a fegyvered, �reg cimbora, �s s�t�lj el – mondta Vultraz.
- Sosem voltunk cimbor�k! – k�pte Mazeka.
- Dehogyisnem – vicsor�tott Vultraz. – Annyi boldog �ven �t g�rc�lt�nk a visszamaradt falvunkban, pr�b�lva elker�lni Gorast Makuta figyelm�t. Csakhogy �n voltam kett�nk k�z�l az elsz�ntabb. Elmenek�ltem.
- �s az�ta is fut�sban vagy – mondta Mazeka. – Ideje abbahagynod, miel�tt valami olyasmibe futsz, amivel nem tudsz boldogulni.
Vultraz t�mad�sba lend�lt, �s peng�j�t les�jtotta… de nem Mazek�ra. Helyette azt a szikladarabot nyeste el, amelyen ellenfele �llt. A sav hat�s�ra a k� sz�tolvadt, �s lezuhant. Mazeka is vele egy�tt esett, de siker�lt belekapaszkodnia a perembe, �s most �gy l�gott a borotva�les krist�lyok felett.
- Egy�ltal�n nincs kedvem meg�lni t�ged – mondta halkan Vultraz. – Te kapocs vagy a m�ltamhoz… egy eml�keztet� mindarra, ami sosem akartam lenni. De egyfolyt�ban az utamba �llsz, �s azt nem hagyhatom.
Vultraz a feje f�l� emelte kardj�t, �s lecsapott vele. Mazeka oldalra lend�lt, egyik kez�vel eleresztette a szikl�t, �s kihaszn�lta lend�let�t, hogy felemelje a l�bait. Oldalba r�gta Vultrazt, akit a t�mad�s�nak ereje lend�tett el�refel�. A k�t hat�s egy�ttese �tdobta Vultrazt a sziklaszirten. Nem sikoltott fel a hossz� zuhan�s alatt.
Mazeka len�zett, �s �tkoz�dott. Lehetetlen volt ekkora magass�gb�l kisz�rni Vultraz tetem�t, de bizonyos szemsz�gb�l ez �ld�s is volt. Abb�l, aki t�bb sz�z l�bat sz�nk�zik lefel� a f�r�szkrist�lyokon, nem is marad sok l�tnival�. Arra koncentr�lt ink�bb, hogy megpr�b�ljon visszam�szni a biztons�gba, miel�tt m�g csatlakozna ellenfele sors�hoz.
Egy tengerk�k p�nc�lba burkolt k�z ragadta meg a csukl�j�t, azt�n felemelte �t. Egy olyan n�i harcoshoz tartozott, akit Mazeka m�g nem l�tott. L�ncos buzog�nyt �s egy pajzsot viselt, �s olyan er�snek t�nt, hogy ak�r egy Takea c�p�val is elb�nhatott volna egyetlen �t�ssel. Nem Toa volt, azt majdnem biztosra vette, de fogalma sem volt r�la, ki lehet.
- �n egy… bar�t vagyok – sz�lt az idegen. – Ne l�gy k�v�ncsi a nevemre. L�ttam, mi t�rt�nt itt. Igaz�n b�tor mator�n vagy.
Mazeka megr�zta a fej�t.
- Nem b�tor. Szerencs�s. �s annyira az sem… meghalt, miel�tt elmondta volna, amit tudni akarok. Mist vissza kell t�rnem a falvamba, hogy �tadjam magam az igazs�gszolg�ltat�snak.
A harcos r�zta meg erre a fej�t.
- Ne f�lj. Nagy szolg�latot tett�l n�pednek, �s meg fognak �rte jutalmazni… �s ki tudja, ki m�snak seg�tett�l m�g ma?
Mazeka nem v�laszolt, csak fej�t leszegve els�t�lt onnan. A harcos figyelte t�voz�s�t. Amikor m�r majdnem l�t�t�von k�v�l volt, megment�j�nek arca �s alakja pisl�kolni �s v�ltozni kezdett. A k�vetkez� pillanatban a nagy erej� harcos hely�n a Gorast Makuta �csorgott. Mazek�ra n�zett, azt�n �t a sziklaperemen.
- �gy �m, kis h�s – mondta, mik�zben �rd�gien vigyorgott. – Vajon ki tudja?


2.
�t �vvel ezel�tt…
Bizonyos szem�lyek id�r�l id�re olyan v�ratlan, teljess�ggel meglep� tetteket visznek v�ghez, hogy m�g �k is megh�kkennek t�le. Ezen a napon Vultraz volt az a szem�ly – �s a tette az, hogy fel�bredt.
Miut�n lezuhant egy szikl�r�l, Vultraz nem sz�m�tott m�sra, csak a hal�lra. �m a helyett egy s�t�t kamr�ban tal�lta mag�t, egy asztalon heverve, �s a gondvisel�i… valamifajta Rahik voltak, de ink�bb nem akarta megtudni, milyen fajt�j�ak vagy hogy mi�rt tapogatt�k �t annyira. Elt�n�d�tt, nem az�rt �lte-e csak t�l az es�st, hogy vacsora gyan�nt elvonszolj�k a vad�llatok.
Mozdulni pr�b�lt, abban rem�nykedve, hogy tal�n k�pes lesz kereked oldani. �m karjait �s l�bait valamilyen ind�k tartott�k lek�t�zve. Most akkor ezek vagy nagyon intelligens Rahik, vagy pedig valaki m�s �ll a dolgok h�tter�ben.
Az a valaki �ppen ezt a pillanatot v�lasztotta a sz�nrel�p�sre. Vultraznak el�llt a l�legzete. Eddig mind�ssze csak a szeme sark�b�l siker�lt elcs�pnie �t, de ett�l m�g j�l ismerte a Gorast nev� Makut�t. Megpr�b�lta eszm�letlennek tettetni mag�t, noha tudta j�l, hogy �t nem lesz k�pes �tverni.
- Olvasok a gondolataidban – sziszegte a Makuta n�. – �s a f�lelmedben, kicsiny mator�n. De nincs mit�l tartanod… itt biztons�gban vagy.
Ha mer�szelte volna, Vultraz felnevetett volna ezen. Senki sem tudta, mi t�rt�nik a Gorast karjai k�z� ker�l� mator�nnal, de pletyk�k voltak b�ven. Egyik f�lelmetesebb, mint a m�sik, n�h�ny egyenesen visszatasz�t�. Vultraz csin�lt ugyan p�r igaz�n rossz dolgot az �lete sor�n, de Gorasthoz k�pest ma sz�letett Rahi volt.
- Ha �gy lenne, hagytalak volna lezuhanni, a helyett, hogy Rahit k�ldtem volna a ment�sedre – mondta Gorast. – Igaz, szenvedt�l k�rokat… s�lyosakat… de t�l�lted.
- Mi�rt… ? – Vultraz f�lbehagyta. A hangja nem olyan volt, mint eddig. Len�zett a kezeire – a p�nc�lzatuk teljesen megv�ltozott. Mi t�rt�nt itt? Mit m�velt vele a n�?
- J�l ismernek t�ged a f�lszigeten – felelt Gorast, ism�t a gondolatait olvasva. – M�gpedig t�l j�l ahhoz, hogy megfelelj a c�ljaimnak. De az ellens�ged sz�tk�rt�li a hal�lod h�r�t, �s az eszk�z�lt v�ltoztat�saim biztos�tj�k majd, hogy senki ne ismerjen fel.
- M�gis… m�gis mit v�rsz el t�lem? – k�rdezte Vultraz, el�re tudva, hogy a v�lasz nem fog tetszeni neki.
- Arra k�rlek, hogy tal�lj meg nekem egy mator�nt – mondta Gorast. – Akit �gy h�vnak, Krakua… �s ha megtal�ltad, a k�vetkez�t kell vele tenned…
Mazeka visszat�rt a falv�ba, mag�val hozva Vultraz v�gzetes zuhan�s�nak h�r�t. Voltak, akik h�sk�nt �dv�z�lt�k, hab�r � nem �rezte annak mag�t. Nem siker�lt visszaszereznie azt, amit Vultraz ellopott, se elkapnia – �s hab�r a ta-mator�n hal�la v�get vetett a gonosztetteinek, m�gsem b�rta r� mag�t az �rvend�sre.
Aznap este egyed�l �ld�g�lt a kunyh�j�ban, mikor valaki bekopogtatott az ajtaj�n. Amikor ajt�t nyitott, nem �llt ott senki. Bossz�san becsapta az ajt�t, �s visszaindult a hever�sz�nyeg�hez. Ekkor d�bbent r�, hogy a szoba k�zep�n l�v� sz�k elmozdult a hely�r�l. Vissza akarta tolni oda, ahol volt, de k�ptelennek bizonyult r� – �gy t�nt, mintha a sz�k a padl�ba gy�keredzett volna.
- A helyedben nem tenn�m – sz�lalt meg egy m�ly, �rdes hang. – Csak megs�rten�d magad.
Mazeka j� n�gy l�bat ugrott h�trafel�. Senki m�s nem volt a szob�ban, valaki m�gis besz�lt hozz�. Fegyvert ragadt, �s k�rbep�rd�lt.
- Ki van itt? Mutasd magad!
- Ah, b�rcsak tehetn�m – felelt a hang. – Sajnos nem v�gz�dik minden k�s�rlet szerencs�sen. Egy�bk�nt, ha tov�bbra is �gy forogsz, m�g elsz�d�lsz. Itt vagyok a sz�kben.
- Ki vagy te? – k�vetel�z�tt Mazeka, f�lig-meddig meggy�z�dve, hogy szellemeket l�t.
- A nevem Jerbraz, �s egykor kicsiny bar�ti k�r�m legszemreval�bb �s legragyog�bb tagjai k�z� tartoztam… azaz amikor m�g l�thattak. Most k�nytelen vagyok egyed�l a b�jaimra hagyatkozni, hogy benyom�st tegyek… no meg erre a cs�nya kardra, ami szerencs�re velem egy�tt v�lt l�thatatlann�. �gyhogy ha valaha azt l�tod, hogy valaki feje csak �gy a semmit�l elsz�ll, ne tulajdon�tsd a k�pzeletednek.
Mazeka a falhoz h�tr�lt, igyekezve min�l messzebb ker�lni a sz�kt�l.
- H�t ez�rt vagy itt? Hogy meg�lj? De hisz �n semmit sem �rtottam neked.
- Nem – felelt Jerbraz. A sz�k h�trafel� mozdult, mintha fel�llva h�tratolta volna. – �m valami igen maradand� dolgot m�velt�l egy bizonyos Vultraz nev� rosszfi�val. �s az alkalmaz�im nagyra becs�lik az ilyesfajta kezdem�nyez�st. Fel akarunk venni.
- Kiknek dolgozol? – k�rdezte Mazeka, aki m�g mindig nem akarta elfogadni az �ll�sokat aj�nl� l�thatatlan alakok l�tez�s�t.
- Hogyha ezt elmondom neked, �s te visszautas�tasz, akkor meg kell… nos, tudod. Sz�val vagy elfogadod az aj�nlatot, vagy elutas�tod… - Jerbraz halkan kuncogott. - … Megtekint�s n�lk�l.
- Akkor el tudod mondani, mire is v�llalkozok? – mondta Mazeka.
- El – felelt Jerbraz. Mazeka �rezte, hogy vend�ge most m�r mellette �llt. A k�vetkez� pillanatban egy l�thatatlan kezet �rzett a v�ll�ra ereszkedni.
- Az Vultrazhoz hasonl�k meg�ll�t�sa a feladatod – t�bben vannak, mint hinn�d –, �s a leend� �ldozataik v�delmez�se. Kezdetnek m�ris lenne is egy lehets�ges c�lpont – egy Krakua nev� mator�n.
Mazeka elgondolkozott Vultrazon, a sok b�ntett�n, s azokon, akiknek �rtott. Ha m�s, hozz� hasonl� l�nyek is vannak m�g odakinn, akik rabolnak, �ld�k�lnek �s �leteket tesznek t�nkre, hogy mondhatna nemet a megf�kez�s�kre?
- Rendben – mondta a mator�n. – Ha nem kell nekem is l�thatatlann� v�lnom… benne vagyok. Csak mondd meg, mit kell tennem.


3.
�t �vvel ezel�tt…
- Biztos vagy benne, hogy ez j� �tlet? – suttogta Mazeka.
- Nem – felelt a l�thatatlan Jerbraz. – De ez az egyetlen �tletem.
A Tren Krom f�lsziget egyik kisebb faluj�nak k�ls� perem�n tart�zkodtak. Mazeka m�g sosem l�tta ezt a telep�l�st, hab�r az �vek sor�n felt�rta a f�lsziget nagy r�sz�t. Els� l�t�sra �gy t�nt, mint b�rmelyik m�sik falu – egy sorozatnyi kunyh�, egy k�zponti gy�lekez� ter�let, s�tafik�l� mator�n. Ami k�l�n�ss� tette, az volt, hogy a hely minden egyes zug�ban abszol�t csend honolt.
- Mi folyik itt? – k�rdezte Mazeka, olyan halkan, hogy m�g mag�t is alig hallotta. Ennek ellen�re az egyik mator�n meg�llt, �s k�r�ln�zett.
- Ezek de-mator�n – v�laszolt Jerbraz. – Hang mator�n. Nagyon �rz�kenyek a zajra, �gyhogy a kezdetekt�l arra k�pzik magukat, hogy ne keltsenek t�bbet a sz�ks�gesn�l. A dolog j� oldala, hogy olyan kifinomult a hall�suk, hogy val�sz�n�leg minden szavunkat hallj�k… �s akkor is hallan�k, ha t�bb ki�ra lenn�nk innen.
Mazeka megfontol�ba vette.
- Akkor mi�rt suttogunk?
- Tiszteletb�l. Meg mert ut�lj�k a hangos zajt – ebb�l az okb�l tiltott�k ki innen a To�t. Ahov� Toa megy, oda a harc is k�veti… �s a harcok zajosak.
Mazeka �rezte Jerbraz l�thatatlan kez�t, ahogy megveregeti a v�ll�t.
- Az ott Krakua, a tiszt�st�l balra – �t keresed. Nekem �gy fest, mint b�rmelyik m�sik falusi, de a fejesek azt mondj�k, � sz�m�t. �gyhogy menj csak be, �s hozd ki onnan… miel�tt valaki m�s tenn� meg.
Akire Jerbraz mutatott, egymag�ban �csorgott, de nem �nsz�nt�b�l. A t�bbi mator�n ker�lte �t, �s cs�nya tekintetekkel illet�k meg. Mazeka hamar r�j�tt, mi�rt: Krakua h�mm�g�tt mag�ban.
- Valaki azt vallja, egy nap Toa lehet bel�le – folytatta Jerbraz. – L�tom is, mi�rt. A kiv�lasztott mator�nok mindig kiss�… k�l�nc�k. Mintha az agyuk valami olyat tudna, amit nem akar vel�k megosztani.
Jerbraz noszogat�s�ra Mazeka beosont a faluba, �s integetni kezdett Kraku�nak. �gyelt r�, hogy ne ki�ltson fel�. Nem szeretne sz�ks�gtelen figyelmet kelteni. Mikor Krakua odament hozz� a falusz�lre, Mazeka azt mondta:
- Te nem ismersz engem, de az�rt k�ldtek, hogy megtal�ljalak.
- Ki k�ld�tt? – k�rdezte Krakua.
- Azt nem mondhatom meg – v�laszolt Mazeka.
- Ok�. Akkor mi�rt?
- Sajnos azt sem mondhatom el – felelt Mazeka, �s m�ris k�nyelmetlen�l �rezte mag�t.
- Akkor van valami, amit meg tudsz velem osztani? – k�rdezte zaklatottan Krakua.
Mazeka �tn�zett Krakua v�ll�n. Valami begurult a de-mator�n falu k�zep�re.
- Igen! – ki�ltott, �s r�vetette mag�t Kraku�ra. – B�zz bennem!
Kem�nyen huppantak a f�ldre. Mazeka �pp id�ben fogta be a kez�vel Krakua hang�rz�kel� berendez�s�t. Egy hangb�l �ll� fal csapott le a falura, mely a norm�lis �rz�kel�s� l�nyek sz�m�ra is iszonyatosan hangos volt, a hang mator�nok sz�m�ra pedig majdnem v�gzetes. A falub�liek szinte azonnal �sszeestek, leteperte �ket a hang. Mazeka is majdnem el�jult, de k�szk�d�tt, hogy meg�rizze eszm�let�t, �s mindent megtegyen Krakua v�delme �rdek�ben.
Amikor a hat�s v�gre elm�lt, Mazeka m�r saj�t hangj�t sem hallotta. P�rszor ki�ltott Jerbraznak, de a v�lasz�t am�gy sem hallotta volna, �s a v�ll�n sem �rzett paskol�st. A Rend �gyn�ke t�n mag�ra hagyta volna?
Miel�tt emiatt aggodalmaskodhatott volna, valaki bel�pett a t�rre. Egy ta-mator�n volt, b�r Mazeka nem ismerte fel, ki. Heny�n felkapta a szerkenty�t, amivel hat�stalan�totta a lakosokat, mosolygott, �s eldobta. Majd nekil�tott, hogy �tn�zze az eszm�letlen mator�nokat, mintha egy bizonyos szem�lyt keresne. Egyeseket a kardj�val is megford�tott, hogy jobban szem�gyre vehesse.
Mazeka levette a kezeit Krakua fej�r�l. K�zjelz�seket haszn�lva jelzett Kraku�nak, hogy k�vesse. Mazeka fut�snak eredt, de r�l�pett egy fa�gra, ami elt�rt. Mivel m�g mindig s�ket volt, nem t�nt fel neki a hang. �m a ta-mator�nnak igen.
A k�vetkez� pillanatban Krakua k�rbeperd�tette Mazek�t. Mik�zben �gy tett, egy ta-mator�n �ltal elhaj�tott t�r bele�llt egy k�zeli f�ba. Mazeka el�vette saj�tj�t, k�szen a harcra. �m a ta-mator�n nem indult meg fel� – s�t ink�bb meglepettnek t�nt.
- Menj! – ki�ltotta Mazeka Kraku�nak. – T�nj el innen! �n majd elint�zem.
Krakua hezit�lt. Azt�n a l�bai elemelkedtek a talajr�l, �s berep�lt a dzsungelbe. Mazeka majdnem mosolyra fakadt – Jerbraz m�gsem hagyta el. Biztons�gba vitte Kraku�t.
A ta-mator�n t�madt. Mazeka kiss� h�trahajlott a sarkaira, k�szen a t�mad�s fogad�s�ra. A ta-mator�n pr�bak�pp tett p�r t�mad�mozdulatot, azt�n belelend�lt, vagdosott �s szabdalt. Mazeka h�r�totta az �t�seket, �s m�g be is vitt egy p�rat. �m k�zben zavarta valami. Valami ismer�s volt ebben az ellens�gben – nem a kin�zete, �s nem is a hangja, hisz’ egy sz�t sem sz�lt m�g. A harci mozdulatai voltak azok. N�ha-n�ha valami olyat tett, ami ismer�sen csengett, majd azt�n elhallgatott.
Sajnos azonban nem a harc heve a legalkalmasabb id�, hogy felfriss�ts�k a mem�ri�nkat. A ta-mator�n kihaszn�lta a figyelmetlens�g�t, hogy lefegyverezze. Mazeka megpr�b�lta visszaszerezni a peng�j�t, �m a ta-mator�n k�z� �s a fegyvere k�z� �llt. Egy gyors suhint�s, �s Mazeka elvesztette a maszkj�t. Megbotlott, �s a f�ldre esett.
Ellenfele mosolyogva �llt f�l�tte. Kegyelemd�f�sre emelte kardj�t, �s egy pillanatig megforgatta a feje f�l�tt.
�s akkor Mazek�nak be�tl�tt. Valaki vagy valami megv�ltoztatta a kin�zet�t, de a kard v�gs� csap�s el�tti megp�rget�s�nek szok�sa…egyed�l egyvalaki csin�lt ilyet Mazeka eml�keiben.
- Vultraz! – mondta d�bbenten. – Te… �lsz?
- Amit r�lad m�r nem mondhatnak el – suttogta Vultraz, ahogy borotva�les kardj�t meglend�tette Mazeka feje fel�…

4.
�t �vvel ezel�tt…
Mazeka r�k�nyszer�tette mag�t, hogy nyitva tartsa a szem�t, mik�nt Vultraz peng�je a feje fel� sz�guldott. Nem akarta megadni ellens�g�nek azt az �r�m�rzetet, hogy f�lni l�tja.
A penge�les ac�l egyre k�zelebb �rt, �s m�g k�zelebb… Mazeka m�r belet�r�d�tt, hogy ez lesz �let�nek utols� l�tv�nya…
Majd a kard azt�n, alig egy negyedh�velyknyire a maszkj�t�l, meg�llt. Amikor a peng�n t�lra tekintett, Mazeka l�tta, hogy Vultraz mosolyog.
- Nem, nem kell m�g most v�geznem veled – mondta a ta-mator�n. – Legy�ztelek. Minden l�legzeted ezent�l csakis az�rt veszed, mert �n megadtam r� az enged�lyt. Nem sz�m�t, hov� m�sz, kivel k�zdesz, h�ny harcot nyersz – tudni fogod, hogy csak nekem k�sz�nhet�en s�t�lhatsz, besz�lhetsz, �lhetsz. – Vultraz felnevetett. – �pp most mentettem meg az �leted, Mazeka… szerintem ezt illik megk�sz�nni, vagy m�sk�nt l�tod?
Mazeka nem sz�lt semmit, csak gy�l�lettel teli szemekkel meredt ellens�g�re.
- Persze nagy k�r, hogy a ki de-mator�n kics�szott a kezeim k�z�l, de ne agg�dj – majd k�s�bb elkapom, �s megkapja t�lem azt, amit te nem kapt�l – folytatta Vultraz. – Ami meg t�ged illet… �lj sok�ig, Mazeka. Azt akarom, hogy eml�kezz erre a napra.
A ta-mator�n azzal fogta mag�t, visszavonta a kardj�t, �s elt�nt a dzsungelben. Mazeka felt�p�szkodott, �s k�szen �llt, hogy �ld�z�be vegye �s egyszer s mindenkorra elsz�moljanak. �m egy l�thatatlan k�z visszafogta.
- Nem ez�rt j�tt�nk ide – mondta Jerbraz. Mazeka tiszt�n hallotta, hab�r nem l�thatta. – Megszerezt�k, ami�rt j�tt�nk. L�gy ezzel megel�gedve.
- De… - kezdte Mazeka, d�h�sen �s zaklatottan. Azt�n f�lbehagyta. Jerbraznak igaza volt. Ha ez a Krakua t�nyleg olyan fontos, akkor az sz�m�tott a legink�bb, hogy el�bb megszerezz�k, mint Vultraz… nem igaz?
- Krakua biztons�gban van – mondta Jerbraz. – Kezd�dhet a kik�pz�se. Van oka annak, hogy mi�rt l�tni olyan lev�s Hang To�t – �rz�kenyek a saj�t erej�kre. A Nagy L�nyek tr�f�s kedv�kben lehettek. Mi majd gondoskodunk r�la, hogy elsaj�t�tsa a hatalm�t – minden erej�t –, mire egy nap To�v� v�lik… mert akkor nagy sz�ks�g�nk lesz r�.
Mazeka csak f�lig figyelt oda. Gondolatait a Vultrazzal v�vott harca k�t�tte le – �s megesk�d�tt, hogy m�g tov�bb fogj�k v�vni.
- Idefigyelj – mondta. – Megtettem, amit k�rt�l. Most egy sz�vess�get v�rok �rte cser�be. Kik�pz�st akarok.
- Mif�l�t? – k�rdezte Jerbraz.
- Meg akarok tanulni k�zdeni – mondta Mazeka komor hangon. – Meg akarok tanulni tiszt�n gy�zni… �s piszkosan is. �s ha kik�peztetek, mester�v� akarok v�lni a kardnak, a saj�t �kl�mnek, mindenfajta fegyvernek – �s akkor azt akarom, hogy �llj f�lre el�lem.
- A ta-mator�n nyom�ba fogsz eredni, j�l sejtem? – mondta Jerbraz.
Mazeka els�t�lt a hangt�l, m�lyen a dzsungelbe.
- Id�t veszteget�nk. Neked egy mator�nt kell �tadnod… nekem meg egy vad�szatra kell felk�sz�ln�m.
---
A jelenben…
Mazeka bes�t�lt a Stelt sziget egyik vesz�lyesebb szeglet�re �p�lt fogad�ba. Nagy volt a felfordul�s az eg�sz szigeten – �ll�t�lag valami �ri�si h�ll�fajzat leszak�tott egy h�ztet�t. � nem l�tta nyom�t semmif�le �ri�s l�nynek, �gyhogy egy �jabb nagy stelti s�letlens�gk�nt k�nyvelte el az eg�szet.
Az�rt �rkezett, hogy egy fe-mator�nnal tal�lkozzon, akinek neve havonta v�ltozik. Az illet� egy mag�nyos Nynrah mester volt, kinek egy �nt�debeli baleset miatt megs�r�lt a jobb karja. Term�szetesen b�rmelyik valamireval� Nynrah k�pes p�tolni a k�rosult alkatr�sz�t egy �j darabbal, �m � �gy hagyta – a sz�besz�d szerint �gy akar eml�keztetni m�sokat arra, hogy m�g a legjobbak is hib�zhatnak.
K�t termetes, k�k harcos �llt az emeletre vezet� l�pcs�sor alj�n�l. �rthet�v� tett�k, hogy senkinek sem szabad felmennie. Mazeka b�lintott, megfordult, mintha t�vozni k�sz�lne, azt�n megp�rd�lt, �s egy f�jdalmas r�g�st vitt be a hozz� k�zelebb l�v� t�rd�be. Mire a m�sodik a peng�j�hez ny�lt, Mazeka felcsillantotta saj�t k�s�t. Egyetlen sebes mozdulattal leszerelte a behem�tot. Az �r r�rontott, de Mazeka kit�rt el�le, �s �ri�si ellenfele m�g� ker�lt. Miel�tt az megfordulhatott volna, a mator�n helyb�l felugrott, egyik kez�t megvetette a harcos v�ll�n, �s mindk�t t�rd�t beleverte az arc�ba. Nem �rt el sokat, csak kiss� megsz�d�tette a monstrumot, de enn�l t�bbre nem is volt sz�ks�ge. Kihaszn�lta a helyzetet, �s felsietett a l�pcs�n.
A fe-mator�n m�hely�nek ajtaj�t z�rva tal�lta. Mazeka egy r�g�ssal led�nt�tte. A vas mator�n fegyvert akart ragadni, de Mazeka m�ris dob�sra k�szen tartotta a t�rj�t.
- Csak besz�lni akarok – mondta.
- Igen zajos m�don tudsz te k�sz�nni – v�laszolt a fe-mator�n. – Elfogadom a munk�t, el�g lett volna kopognod.
- �n mindent tudok a te munk�dr�l – mondta Mazeka. – Hamarosan el fog veled besz�lgetni valaki r�la. Jelenleg csak egy k�rd�sem van: Hol van Vultraz?
A fe-mator�n igyekezett min�l �rtetlenebbnek t�nni.
- �n semmilyen Vultrazt nem ismerek.
- M�dos�t�sokat v�gezt�l a j�rm�v�n – felelt Mazeka. – Amit arra haszn�lt, hogy az egyik k�zeli szigeten kifosszon egy falut. K�t mator�n meghalt, 12 m�sik s�lyosan megs�r�lt. �s ez�rt te vagy a felel�s.
- Mi�rt �n? – mondta a fe-mator�n. – Hisz nem �n csin�ltam! � tette!
Mazeka megforgatta a t�rj�t, azt�n egyenesen a Nynrah mesternek haj�totta. A maszkj�t tal�lta el, �s le is �t�tte. A fe-mator�n t�molyogva pr�b�lt ut�nany�lni, de Mazeka el�bb �rt oda, �s arr�bb r�gta a maszkot.
- Vultraz. Most.
- �n nem tudok semmit! – hadart a mator�n. – Add vissza a maszkomat!
Mazeka a l�b�t az elvesztett maszk f�l�tt l�gatta.
- Mondd el, amit tudni akarok, k�l�nben �sszet�r�m. �s akkor majd sz�pen elfecseghet�nk mi ketten addig, m�g �ssze nem esel. Sz�val hogy d�ntesz?
- Azt mondta… azt mondta, hogy j�ba akar ker�lni egy Makut�val – mondta a fe-mator�n. – Hogy a magba fog indulni… csak ezt mondta, esk�sz�m, a magba… hogy valamilyen Icaraxnak k�zbes�tsen valamit.
Mazeka b�lintott. Ez �sszeillett a t�bbi inform�ci�morzs�val, amit �sszeszedett.
- Rendben, k�sz�n�m az inform�ci�t – mondta. Majd, szinte v�letlenszer�en, r�l�pett a maszkra, �s darabokra t�rte. – Legk�zelebb v�laszolj gyorsabban.
Mazeka elhagyta a szob�t, �s annyira belem�lyedt a gondolataiba, hogy �szre sem vette az odakint v�rakoz� k�t �rt. Annyira elk�borolt a figyelme, hogy eg�szen t�z percig tartott megl�pnie el�l�k. Mik�zben a mocs�ri l�peget�je fel� haladt, elt�n�d�tt – most mire k�sz�lhet Vultraz? �s hogyan �ll�thatn� meg?

5.
Daxi�ra igen kellemes ell�togatni, felt�ve, hogy az ember Mata Nui Rendj�nek a tagja �s meg is h�vt�k oda. Voltak pihen�sre �s edz�sre kijel�lt helyek, minden elk�pzelhet� t�m�t tagol� t�bl�kkal teli k�nyvt�rak, �s ha valaki meg�hezett, ott volt a k�zponti energiak�t. Term�szetesen a fegyvert�r, szersz�mrakt�r �s a j�rm�hang�r sem hi�nyzott, ahova a k�ldet�sre indul� tagok szabadon bel�phettek.
M�sfel�l ha valakit nem l�ttak sz�vesen… nos, az egy eg�szen m�s t�rt�net, mint ahogy arra Mazeka az im�nt r�j�tt. Kik�pz�se sor�n j�rt m�r Daxi�n, �s a mocs�ri l�peget�j�t is maga Helryx Toa, a Rend vez�re adta neki. N�mi fenntart�ssal megengedte Mazek�nak, hogy Vultraz nyom�ban maradjon, azzal a felt�tellel, ha nem akad�lyozza a t�bbi elint�znival� munk�j�t. �m azt is elmagyar�zta neki, hogy minden egyes Daxi�ra val� visszat�r�st el�sz�r tiszt�znia kell, hogy a Rend biztosra vehesse, hogy senki sem k�veti �t a titkos b�zisukhoz.
A mai nap Mazeka nem tartotta be a szab�lyt. Inform�ci�t keresve viharzott a sziget partjaira. �reg ellenfele, Vultraz, egy magnak nevezett helyre tartott, �s egy Icarax nev� Makut�nak sz�ll�tott valamit. Mazeka elsz�ntan meg akarta �ll�tani, �m el�bb ki kellett der�tenie, hogy mi az a mag, �s hogy hol tal�lhat�. �s azt is tudta, kit�l v�rhat v�laszokat.
- Helryx! – kiab�lt, ahogy a Rend f�hadisz�ll�s�nak k�zponti folyos�j�n szaladt, nyom�ban k�t �rrel. – Hallgat�s�got k�vetelek!
- Fogd meg! – ord�totta az egyik �r. – Lehet, hogy a Testv�ris�g k�me!
Mazeka hirtelen meg�llt, �s a f�ldre huppant. Az el�l l�v� �r megbotlott benne, �s elv�g�dott. Mazeka felsz�kkent, �s megragadta a m�sodik �rszem derek�t. Egy sebes mozdulattal �tlend�tette a v�lla f�l�tt, �s kem�nyen a padl�hoz v�gta.
- Bocs – mondta Mazeka. – De nincs id�m hivatalos elj�r�sokba bonyol�dni.
Mindk�t �r kezdett talpra �llni, �gyhogy Mazeka gyorsan elszelelt. Hab�r nem tudott l�thatatlann� v�lni, mint a r�gi edz�je, Jerbraz, azt tudta, hogy a megfelel� helyzetben hogyan kell „elt�nni”. Az �rny�kok a bar�tai voltak. Tal�lt egy rejtekhelyet, �s megv�rta, m�g a k�t �r elsietett mellette. Azt�n el�b�jt.
Mazeka tudta, hol van Helryx kamr�ja – �s ismerte is az �sszes �tba es� csapd�t �s �r�ll�st is. Jerbraz megtan�totta �t, hogy figyeljen az ilyesmikre. Sosem lehet tudni, mikor j�n j�l az ilyen tud�s. Most p�ld�ul arra haszn�lta, hogy elker�lje az �szrev�telt, ahogy a b�zis k�zepe fel� igyekezett.
�ltal�nos k�r�lm�nyek k�zt erre k�ptelen lett volna. �m miut�n a Rend hadba sz�llt a Testv�ris�ggel, a Daxi�n tart�zkod� �gyn�k�k sz�ma megcsappant. A legt�bb tag a Makut�k er�d�tm�nyei elleni hadm�veleteket vezette, �s ez azt jelentette, hogy Mazek�nak kevesebb �rt kellett ker�lgetnie.
Betolakodni Helryx kamr�j�ba azonban val�ban lehetetlen lenne – ahhoz t�l er�s a v�delme. �m az egyik falban egyszer egy v�szkij�rati alag�tra lett figyelmes, �s megfogadta, hogy valamikor kider�ti, hov� vezet. �gy h�t bes�t�lt a rejtett kij�ratba, �s k�vette az alagutat, egyenest a c�lja fel�.
�m amikor el�j�tt, �gy tal�lta, Helryx nincs ott. Helyette egy feljebbval� Mata Nui Rend tagot lelt, Tobdukot, aki alighanem az utols� szem�ly volt, akivel Mazeka tal�lkozni akart volna.
Tobduk termetes volt – sim�n vagy 10 l�b magas –, �s noha meglehet�sen szik�rnak l�tszott, a kin�zete csal�ka: sz�v�s volt �s izmos. Arc�n egy Sanok Kanohit viselt, a Pontoss�g Maszkj�t, ami t�k�letesen illett hozz� – � ugyanis egy gyilkos.
A legcs�ny�bb feladatok erre a Rend tagra h�rultak, � pedig �rvendett nekik. Az tette legink�bb h�ress�, hogy � volt az egy�n, aki megtervezte a hal�l�t, n�h�ny esetben pedig �nkez�leg vetett v�get azoknak, akik ismert�k Artakha sziget�nek holl�t�t – bele�rtve m�s Rend tagok�t �s egy Makut��t is. Sokan t�relmesnek �s megfontoltnak tartan�k az ilyet, Tobduk ellenben �lland�an d�h�ng�tt – a saj�t �s m�sok haragj�n �lt, az tette er�sebb�.
Mazeka m�r p�r alkalommal megk�zd�tt Tobdukkal az edz�se sor�n. Mindig vesztett. A mator�n legnagyobb igyekezete ellen�re, a frusztr�ci� �s a harag mindig �rr� lettek rajta harc k�zben, �s ezzel er�ss� tette Tobdukot. Azut�n a k�zdelmek p�r m�sodperc alatt v�get �rtek.
- B�jj el�, Mazeka – mondta Tobduk, arc�n egy �hes kavinika farkas vicsor�t�s�val. – Tudom, hogy ott vagy.
Nem volt �rtelme letagadni vagy k�sleltetni az elker�lhetetlent. Mazeka ber�gta az alag�t ajtaj�t, �s bel�pett a f�nybe.
- Azt hittem odakint vagy �ld�k�lni – mondta. – Helryx t�n szobafogs�got adott?
- K�zeleg az id�m – csattant fel Tobduk. – Engem a h�bor�ra teremtettek.
- Remek – �gy Mazeka. Nagy nehezen siker�lt meg�rizni a t�relm�t �s �sszeszedetts�g�t, �s megtagadni Tobduk el�l az extra er�t. – Rem�lem, hogy te meg a harc nagyon j�l meglesztek egym�ssal. Inform�ci� kell. Hol van Helryx?
- T�vol. �s nem szok�s idej�nni hozz�nk… mi h�vunk t�ged – morgott Tobduk v�szj�sl�an.
- Vultraz a mag fel� tart, �s egy Makut�nak k�zbes�t valamit – magyar�zott Mazeka. – Ut�na kell indulnom, de nem tudom, merre van a mag.
- �n igen – mondta Tobduk. A szemei valahogy egyszerre maradtak csillog�ak �s �resek meg hidegek. – �s meg is mondhatn�m… de m�g nem. – Egy t�rt kapott fel Helryx asztal�r�l, majd j�tszadozni kezdett vele. – Jerbraz szerint nagy utat tett�l meg. De meg van benned az �l�si hajlam is?
Kezd�dik, gondolta Mazeka. Ki fog engem h�vni egy harcra az inform�ci��rt cser�be. Jobb vagyok, mint kor�bban, de m�g nem el�g j�, hogy legy�zzem.
Mazeka meglepet�s�re Tobduk a derek�ra k�t�tt h�velybe helyezte a t�rt, �s mosolygott.
- Nem. Lem�sz�rolni t�ged m�g csak sz�rakoztat� sem lenne, �gy, hogy annyi sokkal jobb c�lpont k�sz�l odakint. Feladatom van, Mazeka… �s j�l j�nne egy kis seg�ts�g. Ha mell�m szeg�lsz, elmondom, amit tudni szeretn�l… de ha visszautas�tasz, az �r�k egy cell�ba vetnek kifaggatni, mik�zben Vultraz pedig szabadon fog gar�zd�lkodni.
Mazek�nak nem volt v�laszt�sa. Bossz�t �llni Vultrazon sokkal fontosabb volt neki, mint b�rmi m�s. Ha egy olyasvalakivel kell ahhoz sz�vetkeznie, hogy el�rje a c�lj�t, mint Tobduk, h�t legyen.
- Mit kell tennem? – k�rdezte Mazeka.
- Semmi r�meset – mondta Tobduk, mik�zben kis�t�lt a kamr�b�l, �s nyilv�nval�an arra v�rt, hogy Mazeka is k�vesse. – Csak vad�szni megy�nk.

6.
Mazeka megragadta Vezon karj�t, �s elr�ncig�lta onnan, ahol Tridax Makuta �s Tobduk viaskodtak.
- Mozdulj meg, bolond – mondta a mator�n. – Vagy meg akarsz halni?
- Nos… - mondta Vezon, mintha komolyan fontol�ba vette volna a k�rd�st. – Mindegy, a v�get akarom l�tni.
- Higgy nekem, sz�mos v�get �r�st n�zhetsz v�gig – �gy Mazeka, n�mi keser�s�ggel a hangj�ban. – Valamikor minden v�get �r… �s nem mindig tudjuk, hogy mi�rt.
- Milyen elgondolkodtat�. Milyen b�lcs – mondta Vezon. Azt�n kitoldotta: - Milyen unalmas. Ki vagy te, �s mi�rt vagy itt?
- Az�rt j�ttem, hogy meg�ljelek – felelt Mazeka.
- Oh – vidult fel Vezon. – Tudtam �n, hogy van benned valami kedvemre val�.
___

Tobduk figyelte, ahogy a Makuta p�nc�lj�nak utols� darabk�ja is sz�toszlik a protoac�l ev� v�rus hat�s�ra. �gy m�r csak a szabadon lebeg� antidermisszel kellett elb�nnia. Az odakint d�l� tombol�s k�zben tov�bb folytatta Destral er�dj�nek renget�s�t, �sszed�nt�s�t.
- Ti Makut�k – mondta Tobduk, a fej�t r�zva. – V�gs� soron nem is vagytok m�sok, csak a korrupci� felh�csk�i. Semmi szubsztancia. Nem �gy, mint ez a sok Toa, akik szerte a kamr�ban raboskodnak.
Tobduk k�r�ln�zett. Nem ismerte fel a tart�lyokba z�rt To�kat, de azt l�tta, hogy – valahogy – mindannyian ugyanazok.
- Valami olyasvalamivel j�tszadozt�l, amivel nem kellett volna – folytatta, n�mileg aljas, �nekl� hangon.- B�ven el�g Turaga mes�t hallottam, hogy tudjam, ez mihez vezet.
A terem k�zep�ben lebeg� fekete �s z�ld sz�n� antidermisz s�t�tebb �rnyalat�v� v�lt. Tobduk nem k�telkedett benne, hogy a Makuta ment�lisan pr�b�lta t�madni… vagy net�n telepatikus �ton az �let��rt k�ny�rg�tt volna? �m mivel az elmepajzsa be volt kapcsolva, mindenf�le behatol�s ellen v�dett volt. Ennek �r�lt is: nem b�rta elviselni, ha egy feln�tt g�zfelh� s�r.
- Ki tudom tal�lni, mire gondolsz – mondta Tobduk. – Itt ez a sok Toa, senki nem mern� elpuszt�tani Destralt. Senki sem mer�szeln� vesz�lyeztetni azt a sok m�sik val�s�got. Senki nem �ldozna fel ennyi �letet.
Tobduk mosolyogva el�r�ntott egy ijeszt� k�lsej� p�lc�t. A nyel�re mator�n szimb�lumokat v�stek, �s a cs�cs�ra egy v�gzetvipera fejet faragtak.
- Akkor had mes�ljek neked valamit. R�gen egy innen keletre fekv� szigeten �ltem… egyszer� hely volt, ahol egy p�r t�rsammal pr�b�ltunk boldogulni. Id�nk�nt meggy�lt a bajunk ugyan egy p�r Rahival, de semmi komoly nem t�rt�nt. Legal�bbis addig nem, m�g meg nem jelent egy Makuta.
Egy kis k�s�rletet akart elv�gezni. �sszekevert egy kev�s ilyet, egy kicsi olyat, �s miel�tt �szbe kaptunk volna… m�r volt egy �ri�sp�kja… azt�n meg m�g t�bb. De ez nem volt el�g… ki akarta der�teni, mire k�pesek. �gyhogy r�usz�totta �ket a falvunkra… percek alatt v�get �rt az eg�sz. A Makuta a munk�ja a v�gezt�vel �tkeresztelte a sziget�nket Visorakra, a kis�llatai tisztelet�re.
Az eml�k hat�s�ra Tobduk kiss� �sszerezzent.
- Megsz�ktem a szigetr�l… m�soknak is siker�lt… �s eljutottam Nynrahra, �s onnan meg Steltre. De mire odaker�ltem, mindaz a sok r�ms�g, aminek a szemtan�ja voltam… megv�ltoztatott. Amikor az �j bar�taim befogadtak maguk k�z�, elneveztek „Tobduk”-nak, ami ha minden igaz, „t�l�l�”-t jelent. Marh�ra vicces, nem gondolod?
Tobduk szemeiben csillogott a harag �s a zavarodotts�g.
- Mert tudod, nem �ltem t�l. M�r nem is tudom, ki voltam egykoron. M�r m�s vagyok… de nem az, amiv� a Rend tenni akart. Senki sem vagyok.
Feh�ren izz� sug�r l�tt ki ekkor Tobduk p�lc�j�b�l. Eltal�lta a leveg�ben l�v� antidermiszt, �s pillanatok alatt el�gette. Tobduk addig le sem �ll�totta a p�lc�t, m�g a legutols� r�szecsk�je el nem t�nt.
- Hathat�s – mondta Mazeka a kapualjb�l.
Tobduk v�llat vont.
- Fogjuk r�. Hov� lett a m�sik? Olyan, mint egy k�bor Rahi… l�ncra kell verni.
- Halott – l�d�tott Mazeka. Fogalma sem volt r�la, ki lehetett ez a Vezon, de semmi oka nem volt r�, hogy meg�lje. �gy d�nt�tt, hagyja, hogy a kinti sereggel szemben tegye pr�b�ra el�rel�that�an csek�ly szerencs�j�t.
- Tartozol nekem – folytatta a mator�n. – Azt mondtad, ha seg�tek, megmondod, hogy jutok el a magba.
Az er�d�t egy robban�s r�zta meg. A kamra mennyezete megrepedt, �s t�rmel�k kezdett peregni.
- Azt mondtam – ism�telte Tobduk, akit l�tsz�lag hidegen hagyott a k�r�l�tte zajl� sz�ntelen rombol�s. – Rendben van, mator�n, megmutatom neked a helyes ir�nyt.
- �s mi lesz ezzel a rengeteg To�val? – k�rdezte Mazeka.
- Rossz hely, rossz id� – v�laszolt Tobduk. – �k nem tartoznak ide, nek�nk meg nincs id�nk mind hazak�ldeni. A h�bor� �ldozatai lesznek. Itt maradhatsz, hogy pr�b�ld �ket megmenteni, de �n elv�geztem a dolgom… �gyhogy semmi keresnival�m itt. Ha meg akarod tudni a mag titk�t, velem j�ssz.
Mazeka megfontolta. Mi a fontosabb: egy rak�s ismeretlen Toa �lete, vagy meghi�s�tani b�rmit is tervez Vultraz? Tudta, hogy egy Toa mit csin�lna – kock�ra tenne mindent, hogy seg�tsen a r�szorul�kon, mik�zben a gonosz elmenek�l, �s ez �ltal hossz� t�von m�g t�bb �letet vesz�lyeztetne. Tal�n �pp ez annak az oka, hogy csak 50+ Toa �l m�g az univerzumban – s Mazeka egy�bk�nt sem tartozik k�z�j�k.
- Rendben – mondta v�g�l. – Menj�nk.
___

Amikor a mator�n �s a Rend �gyn�k v�gre elt�ntek a kamr�b�l, Vezon kimer�szkedett az �rnyak k�z�l. Destral k�r�l�tte hullott sz�t, de �t ez nem �rdekelte. Szemeit a megannyi krist�lyos tart�lya �s a benn�k alv� To�ra szegezte.
Nemr�g m�g g�nyol�dott Tridax Makuta „gy�jtem�ny�n”. De amikor az �r�lt �tsim�totta az ujj�t az egyik tart�lyon, �nk�ntelen�l is elgondolkodott:
Mire lehetn�k k�pes egy eg�sz seregnyi To�val az oldalamon?

7.
Mazeka Karda Nui peremvid�k�n haladt kereszt�l mocs�ri l�peget�j�vel. T�l sok�ig tartott kiszedni Tobdukb�l az �tbaigaz�t�st, �s m�g tov�bb, hogy felvegye j�rm�v�t Daxi�r�l. Csak Mata Nui tudja, Vultraz mif�le bajt okozhatott id�k�zben.
A g�pezet sebesen l�pegetett a zavaros v�zen. A l�bai v�g�b�l kibocs�tott m�gneses er� p�r centire a mocs�rfelsz�n f�l�tt tartotta a j�rm�vet. Id�nk�nt egy-egy cs�p… vagy valami m�g rosszabb… bukkant fel a s�rb�l, pr�b�lva megragadni a g�pet, �s Mazek�nak minddel meggy�lt a baja.
Mindenhol a csata zajai hallatszottak. To�k k�zd�ttek denev�rsz�rny� r�ms�gekkel, melyeket Mazeka a Makuta Testv�ris�ge tagjainak v�lt. Forr�saib�l tudta, hogy Icarax is a helysz�nen volt, �s Vultraz az � h�v�szav�ra v�laszolva �rkezett. Egyed�l egy dolog miatt h�vathatta mag�hoz, �s ez a dolog undort keltett Mazek�ban.
�t �vvel kor�bban, Mazeka �s tan�t�ja kem�nyen dolgoztak a mindens�g eredet�nek felt�r�s�n. Mindenki tudott a Nagy L�nyekr�l, �s a Nagy Szellemr�l, Mata Nuir�l, de ebb�l mennyi lehetett legenda �s mennyi igazs�g? �k ketten elhat�rozt�k, hogy kider�tik. Noha sosem ker�ltek k�zel a teljes igazs�g felder�t�s�hez, sok felfedez�st tettek, k�zt�k egy iszonyatos felfed�st: a Makut�k eredet�nek titk�t. K�re vetett�k a lehet� legpontosabb elm�let�ket arr�l, Mata Nui mik�nt teremthette a Makut�kat, �s hol. Ez a k�t�bla is azok k�z�tt volt, amelyeket Vultraz ellopott.
Akkoriban is sz�rny� b�ntett volt. �m most egyenesen katasztr�f�ba torkollhat. Egy ilyen tud�ssal felfegyverzett Makuta ak�r egy eg�sz hadsereget is fel�ll�thatna testv�reib�l, vagy �nmag�t tehetn� hatalmasabb�. Mazeka nem tudta pontosan, Icarax mikor tudhatta meg, milyen tud�s birtok�ban van Vultrazt, vagy hogy mi�rt volt r� �pp most sz�ks�ge, �m egy dologban biztos volt – tilos hagyni, hogy Icarax r�tegye a karmait.
Ezt sokkal k�nnyebb mondani, mint megtenni. Karda Nui irdatlanul nagy hely, nem lesz k�nny� megtal�lni Vultrazt. Ezen k�v�l azt is el kell ker�lnie, hogy a Toa �s Makuta k�z�tt zajl� viaskod�sba keveredjen.
Egy nap majd meg kell tanulnom nemet mondani a k�nny� megb�z�sokra, gondolta.
___

Vultraz vad�szg�p�nek �l�s�n magasan rep�lt a mocs�r f�l�tt. �gy �rezte, sz� szerint a mennyekben j�r. Alatta Makut�k vertek sz�t To�kat �s �rny mator�nok vad�sztak egykori bar�taikra. A paradicsom egy sziget�re cs�ppent.
Visszaeml�kezett, milyen volt az �lete, miel�tt �rny�k mator�nn� v�ltozott. Az igazat megvallva nem volt nagy a k�l�nbs�g. Most m�r ugyan er�sebb egy kicsit, de eddig sem becs�lte k�l�n�sebben az igazs�got �s a moralit�st, teh�t �j �letszeml�lete l�nyeg�ben megegyezett a r�givel.
Icarax gy�nge telepatikus h�v�sai eg�szen Destralra elny�ltak. A Makuta nyilv�n s�lyosan megs�r�lt. Vultraznak el�bb le kellett nyomoznia, hova rejtette el a r�g ellopott k�t�bl�kat, hogy megbizonyosodjon az inform�ci�kr�l. T�ves adatokat szolg�ltatni Icaraxnak fel�rne egy �ngyilkoss�ggal.
Bed�lt balra, k�vetve Icarax ment�lis h�v�szav�t. Ekkor szemei hirtelen valami mozg�sra lettek figyelmesek lentr�l, messze nyugatra. El�sz�r �gy k�pzelte, biztosan egy menek�l�sben l�v� Toa vagy av-mator�n az. De azt�n felismerte a mocs�ri l�peget� jellegzetes k�rvonal�t, �s azonnal tudta, kit l�tott meg.
Vultraz mosolygott. Valahogy minden �sszeillett. A Testv�ris�g a legnagyobb – v�gs� – gy�zelem el�tt �ll, s a sors egyenesen az �l�be pottyantja r�gi ellens�g�t, Mazek�t. Egyed�l azt sajn�lta, hogy Mazeka m�r nem fogja �t�lni az �rny�k diadal�t.
Icaraxr�l teljesen megfeledkezv�n, g�p�t zuhan�rep�l�sbe vitte, egyenesen Mazeka fel�.
___

Mazeka akkor sz�rta ki Vultrazt, amikor m�r csak m�sodpercek voltak h�tra. A vad�szg�p alacsonyan siklott a v�z f�l�tt, �tk�z�si p�ly�n a mocs�ri l�peget�vel. Ahogy Vultraz t�zet nyitott �gl�v�ivel, Mazeka is hasonl�k�pp tett, �s a g�p�t egyenest a k�zeled� rep�l� fel� ir�ny�totta.
A k�t r�gi ellenf�l a v�gs� �sszecsap�s, vagy tal�n a k�z�s pusztul�s fel� sz�guldott… de sohasem tal�lkoztak �ssze.
K�zvetlen�l kett�j�k k�z�tt egy port�l ny�lt ki a t�rben. T�l k�s� volt meg�llni, t�l k�s� fordulni… t�l k�s� b�rmire, kiv�ve, hogy belemenjenek. �s azt�n mindketten elt�ntek Karda Nuib�l.
___

S�t�ts�g �s z�rzavar felkavar� pillanata k�vetkezett. Amikor ism�t kivil�gosodott, a mocs�ri l�peget� egyenesen egy �ri�si, arany f�mmel betekert fa fel� sz�guldott. Mazeka er�set r�ntott az ir�ny�t�karon, �s elford�totta a j�rm�vet. Elvesz�tve egyens�ly�t, felbukott, de m�g id�ben siker�lt elugrania a g�p al�l.
Nem messze Vultraz egyfajta t� fel� rep�lve tal�lta mag�t. Csak mikor k�zelebb �rt, j�tt r�, hogy a „v�z” �gy hull�mzott, mintha valami hatalmas organizmus lenne. M�sodpercekkel k�s�bb borotva�les krist�lyszil�nkok rep�ltek ki az �lt� m�ly�r�l, �s darabokat nyestek le a vad�szg�pb�l. A p�ly�j�r�l elt�r�tett j�rm� forg�sba kezdett. Vultraz leugrott r�la, m�g miel�tt nekicsap�dott volna az �ltala m�r �l�l�nynek v�lt t� felsz�n�nek. Mihelyt a g�p �rintkez�sbe ker�lt vele, nyers energi�v� v�ltozva megsz�nt l�tezni.
Vultraz egy fa�gon l�gva sz�lalt meg:
- H�t, ez azt�n fura volt.
Mazeka megfordult, amikor meghallotta, hogy valaki k�zeledik fel� az erd�b�l. Meglepve l�tta, hogy egy ga-mator�n t�nik fel, nyom�ban egy V�z To�j�val.
- Kik vagytok? – k�rdezte. – �s… hol vagyok?
- Hogy hol…? – mondta a ga-mator�n, azt�n nevet�sben t�rt ki. – �h, �rtem m�r. Egy �jabb pr�ba. Rendben van, belemegyek a j�t�kba. Spherus Magn�n vagy, �s �n Macku Toa vagyok. Ez a t�lm�retezett izomt�meg pedeg az egyik falulak�m. Mindig �rvend, ha az Egybeforr�s egy �jabb h�s�vel tal�lkozhat.

8.
- Spherus Magna? – mondta Mazeka, mik�nt Vultrazzal egy�tt idegenvezet�ik m�g�tt baktattak. – Mi a j� Mata Nui ez a Spherus Magna?
Macku Toa sarkon perd�lt, �s a szem�be n�zett.
- T�nyleg j�l be�theted a fejed, amikor leest�l. �s mi az a Mata Nui?
- Mi az a… - felelt d�bbenten Mazeka.
- Hmmmm – �gy Vultraz. – Van egy olyan �rz�sem, hogy m�r nem Karda Nuiban vagyunk. Tal�n ha h�romszor �sszekoccintom piros cs�lkeimet, �s j� er�sen k�v�nok egyet…
- Ez Spherus Magna – mondta Macku, k�rbeintve a k�r�l�tt�k elter�l� erd� fel�. – Az eg�sz vil�g. Illene tudnod, hisz seg�tett�l megmenteni.
- Val�ban? – mondta Mazeka.
- H�t m�g sz�p – �gy Vultraz. – Remek id�k voltak, nemde, Macku? Ezt a t�rt�netet sose unom meg hallgatni.
Macku lemosolyodott.
- �n sem. Ellenben a mator�n bar�tom, Helryx, � �gy tudom, rosszul lesz, ha hallja.
- Nem is igaz – sz�lalt meg a magas, k�k p�nc�lt hord� alak. – Csak azt k�v�nom, b�rcsak �n is seg�thettem volna, ennyi az eg�sz.
- Tudom, na, csak vicceltem – felelt Macku. – De tudod, hogy a Nagy L�nyek nek�nk To�knak sz�nt�k a kem�ny munk�kat – ez�rt teremtettek ilyen mozg�konynak �s sebesnek, m�g ha apr�nak is. R�tok nagy mator�nra h�rul a favak k�r�li feladatok ell�t�sa.
Mazeka �gy �rezte, mintha a vil�g a feje tetej�re fordult volna. A mator�n falusiak itt To�k lenn�nek? A To�k meg falusiak? Na �s Helryx – Mata Nui Rendj�nek vez�re – cselekv�sk�ptelen lett volna? Ez �r�let!
- Vultraznak igaza van – mondta, gyorsan gondolkodva. – Val�ban nagyszer� mese. Lefogadom, szuper�l tudod elmondani.
- Meglehet, de az�rt olyan j�l nem, mint Takua – mondta Macku b�szke hangon. – H�t, kicsit t�bb mint1 100000 �vvel ezel�tt lehetett. Egy p�r falub�li felfedezte, hogy valami ez�st�s folyad�k sziv�rog egy hasad�kb�l, �s k�zelebbr�l megvizsg�lt�k. Hozz��rtek, �s – puff! – nem volt t�bb falub�li. K�s�bb valaki m�s is pr�b�lt mer�teni bel�le, mire a szersz�ma egy h�rom�g� szigonny� v�ltozott. Fura.
Mazeka a homlok�t r�ncolta. Ez pont �gy hangzott, mint az energiz�lt protodermisz. Mindig is �gy v�lte, hogy az is a Nagy L�nyek tal�lm�nya volt, de most m�r sokkal ink�bb �gy hitte, ennek a vil�gnak a magj�b�l sz�rmazott.
- Mint kider�lt, igen er�s anyag volt. �gyhogy mindenki dulakodni kezdett f�l�tte… �s azt �szre sem vett�k, hogy k�zben terjedni kezdett. �m a Nagy L�nyek megl�tt�k, mi t�rt�nik, �s tudt�k, hogy ha nem �ll�tj�k meg, a bolyg� sz�tesik darabokra.
A n�gy utaz� egy tiszt�sra �rkezett. Egy falut l�ttak ott, tele Helryxhez hasonl� l�nyekkel. Macku m�retkateg�ri�ja nem k�pviseltette mag�t.
- �dv�zl�nk Ga-Kor�ban – mondta Macku. – Sz�val mint mondtam – a Nagy L�nyek szerintem elvetett�k legels� �tleteiket, ak�rmik is voltak, de v�g�l is r�j�ttek, hogyan seg�thetnek a helyzeten. Megalkottak egy mar�knyi, To�nak nevezett hatalmas l�nyt – azaz minket – elemi- �s maszker�kkel. Azt�n elindultunk a f�ld al�, hogy k�l�nleges t�rol�kkal �sszegy�jts�k a folyad�kot, �s orvosoljuk a k�rokat. Nem volt k�nny� – eleve gyakoriak voltak a beoml�sok, de szerencs�re nem voltunk akkor�k, mint Helryx bar�tom. Eltartott vagy �t �vig, de siker�lt egybeforrasztanunk a bolyg�t.
- Akkor sosem hallott�l Mata Nuir�l? – k�rdezte Mazeka.
Macku a fej�t r�zta.
- Nem. De ha akarod, megk�rdezhetem Kapura To�t, ha legk�zelebb tal�lkozok vele.
- �h, pomp�s – mondta Vultraz, kuncogva. – K�rlek, tedd meg.
Mazek�nak most m�r betelt a poh�r.
- Macku, a bajt�rsam meg �n, mi… nem vagyunk ideval�siak. �s haza kell jutnunk. Hossz� az �t… valami azt s�gja, nagyon hossz�… �s nem tudjuk, hogy l�ssunk neki. Nem ismersz valakit, aki seg�thetne?
Macku le�llt gondolkodni.
- Nos, ott van Gali – mondta v�g�l. – Egy kenuk�lcs�nz�t vezet. �gy hallottam, eljutott m�r olyan d�lre, mint a hegyek, de ann�l d�lebbre nem. Nem hiszem, hogy a cs�csokon t�l lenne b�rmi l�tnival�.
- Szerintem egy kenun�l nagyobbra lesz sz�ks�g – mondta Mazeka.
- Mi ez a siets�g? – mondta Vultraz. – Szerintem hamar megszokn�m ezt a helyet. „Vultraz Toa” … sz�pen cseng, nem?
- Ha annyira agg�dtok, akkor �gy v�lem, csak egyvalamit tehettek – mondta Macku. – Meg kell l�togatnotok a Nagy L�nyeket. �k b�rki m�sn�l jobban ismerik ezt a vil�got, eg�sz a Nagy Tengert�l az �szaki Fagyvid�kig. �n kiss� elfoglalt vagyok, de biztosan tudok ker�teni kett�t�knek egy kalauzt.
- Rendben, k�sz – mondta Mazeka. Miut�n Macku t�vozott, inger�lten Vultraz fel� fordult. – Mi nem tartozunk ide. Hazamegy�nk, miel�tt m�g k�rt hozunk erre a… ak�rmi is ez a hely.
- Nem tudt�l m�r a saj�t univerzumunkban sem meg�ll�tani, ahol az eg�sz Mata Nui Rendje meg a Toa a te oldaladon �llt – g�nyol�dott Vultraz. – Itt, ebben a b�k�s erd�ben, fele nagys�g� To�k meg t�lm�retezett falulak�k k�z�tt, �s persze a Nagy Szellem hi�ny�ban, fikarcnyi es�lyed se lesz.
Vultraz vicsor�tott.
- Adj egy h�napot, Mazeka, �s �n leszek itt a f�fejes. Te meg – ha m�g �letben leszel –, te leszel Spherus Magna k�zellens�ge.

9.
Ha Mazeka �gy v�lte, m�r eddig is megr�z�nak tal�lta a saj�t univerzuma �s Spherus Magna k�z�tti k�l�nbs�geket, hamarosan egy igazi sokkban lesz r�sze. Macku Toa visszat�rt egy kalauzzal, aki elvezeti �ket a Nagy L�nyek er�dj�hez – egy magas, feh�r p�nc�lt hord� l�ny volt, akit � Teridax Makutak�nt mutatott be. A j�vev�ny �dv�z�lte Mazek�t �s Vultrazt, �s javasolta, r�gvest induljanak �tnak, mivel a s�t�tben utazni veszedelmes lenne.
- Sz�val a rangod Makuta? – k�rdezte Mazeka. – Mi a munk�d?
- Mindaz, ami sz�ks�ges – felelt Teridax. – Az a feladatom, hogy seg�tsem a To�t a falvak gondoz�s�ban; �j �l�l�nyeket teremtsek, ha kell; �s hogy megtan�tsam az egys�g, k�teless�g �s v�gzet er�nyeit azoknak, akiket �n �s testv�reim teremt�nk.
Vultraz �gy �rezte, mindj�rt rosszul lesz. Mit m�veltek az itteni Makut�val? Hov� t�nt a fens�ges gonoszs�g, a bonyolult tervek, a k�ny�rtelen amb�ci�? Vagy… ha a Makut�k tetteit eredetileg a Mata Nui ir�nt val� gy�l�let�k/irigys�g�k sz�tta, �s itt pedig nincsen Mata Nui, a dolgok m�sk�pp alakultak volna?
- Kem�ny munka lehet – mondta Vultraz.
- Val�ban… id�ig�nyes – �gy Teridax. – L�tfontoss�g�, hogy a Makut�ban ne legyen k�tely, se f�lelem, �s az �rnynak m�g csak a nyoma sem, �gyhogy �vekig tart� medit�ci� ut�n lehet csak elnyerni a c�met. A hatalmak, melyek egykor ezt a vil�got ir�ny�tott�k, megt�bolyultak a hatalomv�gyt�l – a Nagy L�nyek v�laszul megteremtettek minket.
Az �t h�tralev� r�sz�n egyik�k sem sz�lt egy sz�t se. Mazeka tele volt k�rd�sekkel, de nem volt benne biztos, hogy okos dolog lenne-e feltenni �ket. Ha a Makuta kider�ti, hogy � �s Vultraz honnan j�ttek, tal�n fogs�gba ejti �ket, vagy rosszabb. V�gt�re is Spherus Magna teremtm�nyei mi�rt akarn�k, hogy egy oly h�bor� t�p�zta vil�g lak�i, mint az �v�k, tudom�st szerezzenek r�luk?
A s�r� erd�k�n �s magas hegyeken �tvezet� �t hossz� volt �s vesz�lyekkel teli. Id�nk�nt hatalmas �v�lt�sek r�zt�k meg a f�ldet. A k�t mator�n nem �rdekl�d�tt a forr�suk ut�n – egyik�k sem akarta igaz�n tudni – �s Teridax sem t�j�koztatta �ket.
V�g�l meg�rkeztek egy hatalmas, teljess�ggel krist�lyb�l �s vasb�l �ll� er�d�tm�nyhez. A f�bej�ratot k�t m�sik Makuta �rizte, szint�n feh�r p�nc�lban. Mazeka �s Vultraz felismerte benn�k Gorastot �s Icaraxot. Tiltakoz�s n�lk�l �tengedt�k �ket. Egyed�l akkor mer�lt fel n�mi bizonytalans�g, amikor Vultraz r�pillantott Gorastra, �s odasz�lt:
- Cs�pem a szerk�t.
Gorast erre telekinetikusan a leveg�be emelte �t, azt�n hozz�v�gta a f�ldh�z. � �gy �rtelmezte a b�k�s fogadtat�st.
Az er�dig tart� utaz�s nem volt r�vid. A f�bej�ratt�l a k�zponti termig vezet� �t pedig m�g ann�l is hosszabb volt. A sz�zadik fordul� meg kanyar ut�n Mazeka sejteni kezdte, hogy ez sz�nd�kosan lehet �gy. A Nagy L�nyek nyilv�nval�an nem l�tj�k sz�vesen a vend�geket, �s nem akarj�k, hogy az eddigiek �szben tudj�k tartani, hogy juthatnak el hozz�juk.
Mazeka azt v�rta, hogy egy terjedelmes laborat�riumban fognak kik�tni. �m e helyett a szoba, ahova Teridax elvezette �ket sokkal ink�bb egy gy�l�steremre hasonl�tott. A terem t�ls� v�g�n egy f�lk�r alak� p�dium �llt. A mennyezetbe �gyazott f�nyk�vek voltak az egyetlen f�nyforr�sok, �s �pp csak annyi vil�g�t�st adtak, hogy l�thass�k a kez�ket, ha az arcuk el� tartott�k. Mintha halov�nyan hat alakot is l�tott volna az emelv�nyn�l, de azt�n hirtelen elt�ntek. Tal�n, ak�rcsak oly sok m�s dolog is, �k is az �rny�k �s f�ny j�t�kai voltak.
Egy l�gy hang t�rte meg a csendet, mely alig volt t�bb egy suttog�sn�l.
- Kiket hozt�l hozz�nk, Makuta, �s mi�rt?
- Azt mondj�k, egy m�sik f�ldr�l j�ttek, ahov� vissza akarn�nak jutni – mondta Teridax. – To�nak l�tszanak, de szerintem a k�lsej�k csal�ka. �s az egyik�k… az egyik�k lelke �rnyakkal van tele.
Mazeka halkan �tkoz�dni kezdett. Mekkora idi�ta volt – a Makut�k telepatikusak. A Mata Nui Rendj�nek k�pz�se r�v�n az � elm�je v�dve volt, �m Vultraz nem tudott v�dekezni a ment�lis behatol�s ellen. Teridax olvasott az elm�j�ben, �s m�r mindent tudott.
- L�pj el� – sz�lt egy �jabb suttog�s. Mazek�t megd�bbentette, milyen �sinek hallatszott.
El�rel�pett egyet. Vultraz habozott, de azt�n Teridax �t is el�rel�kte. A cs�nd v�gtelennek �rz�d�tt. Ekkor �jabb suttog�sok hangzottak fel.
- A mi munk�ink… de nem a mieink. �rdekes.
- �s az egyik �rnyakkal telt? Milyen izgalmas… vajon hiba cs�szott az alkot�s�ba?
- Tal�n sz�t kellene szedn�nk, �s megn�zn�nk.
- Nem, nem… az t�l extr�m. De egyet�rtek, meg kell vizsg�lni.
- Nem, na v�rjatok csak – �gy Vultraz. – �n nem jelentkezem k�s�rleti Rahinak.
- Mi csak haza akarunk menni – mondta Mazeka. – Mivel… elint�zni val� dolgunk van. Azt k�rem, hagyjatok t�vozni.
- Ez a lehet�s�g m�r elveszett – suttogta az egyik Nagy L�ny.
- Tal�n nem. Tal�n m�g nem. Cser�t m�g csin�lhatunk.
- Mi a neved, l�togat�?
- Mazeka.
- Mazeka, igen – j�tt a v�lasz. – Sz�mtalan csod�s alkot�sunk van, Mazeka… n�melyiket m�g a h� Teridax sem ismeri. A l�togat�sotok, hogy �szinte legyek, leny�g�z, m�gsem lep meg minket. Teljesen tiszt�ban vagyunk azzal, hogy a l�tez� v�gtelen, megsz�ml�lhatatlan val�s�gban vannak hasonm�saink. Csak id� k�rd�se volt, m�g az � egyik alkot�suk �tt�ri a dimenzi�k falait… �s ismerv�n az � alkot�saik kaotikus �llapot�t, nem igaz�n v�rtunk erre az esem�nyre.
- �gyhogy cser�t aj�nlunk. Neked megengedj�k, hogy visszat�rt oda, ahonn�t j�tt�l. A t�rsadat azonban itt tartjuk – bizonyosan �gy is b�ven el�g s�t�ts�g van az univerzumodban, �s nincs sz�ks�g t�bbre. Egyszersmind �rdekel minket, hogy m�sik �njeink hol v�tettek hib�t az � megteremt�s�ben. Cser�be megengedj�k, hogy a mi univerzumunkb�l magaddal vigy�l valakit, hogy megtartsd a k�t vil�g k�zti egyens�lyt.
Mazeka nem tudta, mit sz�ljon. M�r �vek �ta gy�l�lte Vultrazt, de becs�letesen akarta elint�zni �s az igazs�gszolg�ltat�s el� �ll�tani. E helyett k�nytelen lesz itt hagyni egy idegen val�s�gban, ki tudja milyen j�v� el� n�zve.
- Sajn�lom – mondta Mazeka. – Nem fogadhatom el k�r�setek.
- Azt roppantul sajn�ln�nk – v�laszolt az egyik Nagy L�ny –, ha k�r�s lett volna. Nem az volt.
Chirox �s Vamprah t�ntek el� a s�t�ts�gb�l, �s megragadt�k Vultrazt. Mazeka megindult, hogy meg�ll�tsa �ket, csakhogy Teridax az �tj�ba �llt.
- �n l�ttam a roml�st a lelk�ben – mondta a Makuta. – �s ann�l is t�bbet… olyanokat, mik sz�gyennel t�ltenek el. Egy torz t�k�rbe n�ztem, melyet legsz�vesebben darabokra t�rn�k. Nem kap se t�bbet, se kevesebbet, mint amit meg�rdemel.
- Ti ezt nem �rtitek – mondta Mazeka, mik�zben Vultrazt elvonszolt�k. – � az �n felel�ss�gem.
- � senki m�snak nem felel�ss�ge, csak �nmag�nak – mondta Teridax. – Ha m�st nem is tanulsz meg az itt elt�lt�tt id�db�l, ezt az�rt tanuld meg.
- V�lassz h�t – mondta az egyik Nagy L�ny. – Ideje indulnod.
Mazeka elt�prengett. Val�ban vissza akart-e vinni valakit mag�val, �s ha igen, kit? Mackut? Kapur�t? Egy Nagy L�nyt? Van itt b�rki, aki seg�thet nekik az odahaza d�l� h�bor�ban?
Ekkor hirtelen megkapta a v�laszt. Teridaxhoz fordult, �s azt mondta:
- Te.
Az b�lintott.
- Sz�val �t a t�kr�n…
- Hogy lehet�s�ged legyen �sszet�rni. – mondta Mazeka.
- K�sz�ljetek fel – mondta a Nagy L�ny. – Nem irigyl�nk titeket, se az utaz�sotok, se az �ti c�lotok. De ezt az utaz�st musz�j megtennetek… �s a c�lt tal�n csak ti menthetitek meg.